2015. november 7., szombat

05:Chapter


Gyorsan kisurrantam a zuhanyzóból, ruháimat pedig rohanó tempóban húztam magamra. A zár kinyitása után kiléptem az ajtón, és az éppen kopogni akaró Jacksonnal találtam magam szemben.
 -Kész vagyok - mondtam győztes mosollyal, mivel most alkalma sem volt a kötekedésre. 
 -Oké - vonult be meghökkenve. Levetődtem a hatalmas franciaágyba, majd elterülve élveztem a jelenlegi helyzetet, hogy egyedül birtokoltam a tárgyat. 
-Éhes vagyok - fogtam a pocakomat. Teljesen el is felejtkeztem arról, hogy elég régóta nem étkeztem. A stressz miatt éhségre sem volt időm, végig a koncert sikerén járt az eszem.
 -Már nincs nyitva az étkező, tízig lehetett vacsorázni - nézett az órájára Mark.
 -De nem ettem ma semmit.
 -Kapd el! - repült BamBam felől egy szendvics az ölembe.
 -Életmentő vagy! - pislákoltam rá hálás tekintettel és vadul majszolni kezdtem az égből pottyant finomságot. A fürdő ajtaja nyílni kezdett, így gyorsan az ágy bal oldalára húzódzkodtam. Jackson levetődött mellém a hatalmas ágyba, majd bekapcsolta a televíziót és azt kezdte el nézni. Hirtelen megböktem, hogy elmondjak minden feltételt, ami az ágy használatára vonatkozott.
 -Először is. Ez az elválasztó vonal, így elvárom, hogy tartsd tiszteletben az én részemet - húztam végig ujjamat a láthatatlan felezővonalon. - Másodszor is. Maradj a saját ágyfeleden, vagy lerúglak! - fenyegetőztem.
 -Inkább a föld felé gurulok, mint feléd - burkolózott takarójába, majd hátat fordított nekem, ezzel elfogadva komoly feltételeimet. 
 -Mark, csak nem olvasol? - takartam fejemet a lámpa fénye elől.
 -De.
 -Gondoltam - bújtam be a takaró alá, és fáradtságomnak köszönhetően hamar elaludtam.

 -Jó reggelt, napsugaraim! - nyújtózkodtam kialudtan és felfrissülten. Eltekintve attól, hogy egy mogorva alakkal kellett osztozkodni alvóhelyemen, rendkívül jól aludtam.
 -Kuss! - ütött fejbe párnájával Jackson, minek hatására a földre borultam.
 -Hova lett a napsugaram? - hallottam BamBam hangját.
 -Kialudt - válaszolta Mark.
 -Nem, jól vagyok! - emeltem fel jobb kezem, utána pedig feltápászkodtam a földről. - Mikor reggelizünk?
 -Tizenegyig lehet az étkezőbe menni - kelt ki az ágyából Mark. - Seo, elfordulnál egy percre, míg átöltözünk?
 -Oh, öltözzetek csak - rohantam ki, hogy ne zavarjak jelenlétemmel. A banda másik felének szobájába kopogtattam be.
 -Jó reggelt - nyitott ajtót Youngjae. Mosolya reggel is szép volt, haja pedig kócosan állt szanaszét.
 -Neked is. Bejöhetnék?
 -Persze - állt hátrébb, az ajtót pedig kitárta. Beléptem a szobába, ahol már mindenki nappali ruhába öltözve nézte a hatalmas plazma tv képernyőjét. Az én szobatársamék még csak az ágyban fetrengtek, ők pedig már ki tudja mióta ültek készen a tv előtt.
 -Sziasztok - mosolyogtam rájuk.
 -Reggelt, a többiek? - kérdezte JB.
 -Öltöznek.
 -És neked nem kéne? - pásztázott.
 -Tényleg - csaptam a fejemre, majd rohantam is vissza a szemben lévő szobához. Kopogtattam kettőt, és vártam a válaszra, amit egyből meg is hallottam.
 -Készen vagytok? - kérdeztem, a fejem pedig bedugtam az ajtó kis résén.
 -Igen, gyere - szólt BamBam. Gyorsan kidobáltam a mai napra kikészített ruháim, amikkel a kezemben rohantam a fürdőbe, hogy gyorsan átöltözzek. Miután végeztem, kimentem a fürdőből, a ruháimat pedig a táskába raktam.
 -Mehetünk - torpantam meg az ajtó előtt. Mindenki készen jött utánam, majd kopogtattam a másik szobába. Miután látták, hogy rájuk várunk, mind kiáramlottak a szobából, majd együtt indult meg a csapat az étkező felé. Végig legelöl mentem, a fiúk utasítottak, hogy merre menjek, míg nem egy hatalmas étterem jellegű helyen kötöttünk ki. Rengeteg asztal, ember és étel volt. - Hova üljünk le?
 -Nekünk le van foglalva az a nagy asztal - mutatott annak irányába Jr. Tízszemélyes asztal volt, melyen a GOT7 felirat díszelgett egy papíron. Egyből le is rohantam a hatalmas terített tágyat, melynek két hosszabbik oldalán négy-négy szék volt, a rövidebbeken pedig két egymással szemben lévő. A második székre ültem le, tőlem balra Youngjae, jobbra pedig Bambam és Mark. Youngjaeval szemben JB, velem szemben Jr, Bambammel szemben Yugyeom, majd Markkal szemben Jackson foglalt helyet.
 -Az ételeket kihozzák vagy nekünk kell elvennünk? - forgolódtam.
 -Ne legyél már hülye! Szerinted minek vannak kikészítve oda? - mutatott az élelmiszerstandok felé Jackson.
 -Hagyd már Nessyt! - förmedt rá Youngjae, én pedig forgolódni kezdtem az előbbi névvel rendelkező személy után.
 -Nessy? Az ki?
 -Te. A banda felével tegnap elhatároztuk, hogy Nessy lesz a beceneved. Itt mindenkit becéznek valahogy, így te sem maradhattál ki - magyarázta.
 -És hogy jött a Nessy? - értetlenkedtem még mindig. Youngjae sóhajtott, majd mosolyogva folytatta.
 -Mivel éjjel-nappal csak mosolyogsz, így Happiness lettél. A Happinessből adódott a Ness, abból pedig a Nessy. Érted most már?
 -Ez elég összetett, de igen, értem -  mosolyogtam. Ez a név nem is hangzik olyan rosszul.


 -Vigyázzatok, a kilincs nem tűnik valami stabilnak - szóltam vissza a többieknek, de nem hallották, mivel mindenki a telefonjára, a televízióra vagy a könyvre koncentrált. Kisétáltam a teraszra és leültem a kőre, miközben a falhoz húzódtam. Elég magason voltam és a tériszonyomnak köszönhetően nem is szerettem volna lefelé nézni, pláne a fémhez dőlni, ami gátolta, hogy leessek. Egyszerűen csak a friss levegő és a gyengéden melengető nap miatt mentem ki. Némán ücsörögtem falnak döntve a fejemet, mikor egy kattanás szerű hangot hallottam az ajtó irányából. A tárgy most már nem nyitva, hanem csukva volt, a függönyt pedig behúzták. Be akartam volna menni, viszont zárva volt az ajtó, így kezdtem egyre idegesebb lenni. Nem nyújtott valami biztató látványt az utca, mely a magasból elég kicsinek bizonyult. Dörömböltem az üvegajtón, utána a zár nyitásával próbálkoztam, de ahelyett, hogy kinyílt volna, a lábamra pottyant a kilincs külső része. Mondtam, hogy nem stabil. 

 -Engedjetek már be! - dörömböltem. A függöny kihúzódott, Mark pedig kikerekedett szemekkel bámult rám, majd a földön heverő kilincsre.
 -Hogyan? - forgolódott. Leültem a földre és úgy vártam, hogy a hősi lovagjaim kiszabadítsanak a magas toronyból. Először csak a szobatársaim ácsorogtak tétlenül az üveg túloldalán, később már az egész banda azon tanakodott, hogyan engedjenek be.
 -Ne aggódj, valahogyan be fogsz jönni - nyugtatott JB.
 -Ne aggódjak? - pillantottam le, amitől a gyomrom is görcsbe rándult. - Halál nyugodt vagyok.
 -Ezt nem lehet visszarakni! - dobta le a földre a kilincset Yugyeom. - Megyünk szólni valakinek.
 -Kellett valakinek bezárnia az ajtót, mikor előbb szóltam, hogy rossz a kilincs!
 -Igen, Jackson! - fordultak felé.
 -Honnan kellett volna tudnom, hogy kint ül és csodálja a másik épület oldalát?!
 -Mert nem voltam a szobában, és nem az ágyon ücsörögtem éppen, te idióta!
 -Akkor enyém a teljes ágy - csillantak fel a szemei, és egyből birtokba vette. Keresztbe tett kezekkel bámultam az ágyfelemen letelepedő fiút, akinek esze ágában sem volt lemondani róla. Jackson hátrafordult, majd mosolyogva intett nekem. Fejcsóválva intettem vissza, utána én is hátat fordítottam neki, így mindketten háttal voltunk egymásnak.
 -Szerintetek törjük ki az ajtót? - hallottam magam mögül Mark hangját.
 -Ne merészeld! - fordultam eszméletlen gyorsasággal felé, mutatóujjam pedig felemeltem, jelezve, hogy tiltakozom ellene. A terasz nem volt valami hatalmas, így ha az ajtót kitörnék, biztosan az üvegek jó része rajtam végezné. A fiúk leültek velem szembe az üvegajtó másik oldalán, feladva a helyzet megoldását.
 -Ti aztán kitartóak vagytok.
 -Fordulj meg - bökött mögém Youngjae. Tettem, amit kértek, így hát feltápászkodtam a hideg kőről és megfordultam az utca irányába. Meghökkenve bámultam az előttem lévő Bambamet, aki egy létrán állt és a korlátban kapaszkodott.
 -Mássz le - utasított.
 -Dehogy mászok le innen!
 -Ha az ablakból le tudtál mászni, akkor innen is le tudsz.
 -Ezt honnan tudod? - suttogtam döbbenten.
 -A manager épp ment a kollégiumba, hogy megnézze, elindultunk-e már. De nyugi, csak én tudok róla - mosolygott. - Azért nem bánnám ha sietnél is kicsit. Elég aggasztó egy ekkora létrán ácsorogni.
 -Jó, jó, megyek - adtam meg magamat. Megvártam, míg lemászik, majd elindultam én is. Rémülten bámultam lefelé, miközben erősen szorítottam a létrát, nehogy leessek. Istenem, ki gondolta volna, hogy egy sminkesnek mennyi mindenen kell keresztül mennie. 
 -Gyere, már nincs sok - kiáltott lentről Yugyeom. Könnyeim megeredtek, még ha nem is egy felhőkarcoló magasságában voltam, akkor sem féltem ennyire még semmitől sem. Még ha tudtam is, ha leesnék, már nincsen sok alattam, és a fiúk el is kapnának, de egyszerűen lefagytam félúton, sem mozdulni, sem megszólalni nem bírtam. Kétségbeesetten pislákoltam az alattam lévő két fiúra, akik rám vártak. Bambam elindult felfele, majd megállt a lábam alatti lépcsőfokon.
 -Csak mássz, itt vagyok - nézett fel rám. Aprót bólintottam, és elindultunk mindketten egyre lejjebb és lejjebb, míg végül lábammal meg nem éreztem az alattam lévő betont. A fiú nyakába vetettem magam, és nem engedtem el, csak zokogva szorítottam pulóverét. Magához ölelt, és így álltunk néhány percig, míg nem elhúzódtam tőle. Könnycseppjeim letöröltem a pulóverem ujjával, majd zsebre tettem kezeimet.
 -Menjünk fel - tanácsoltam. Mindketten bólintottak, utunk pedig vissza a szobába vezetett.
 -Nessy! - tapsoltak bent a fiúk.
 -Ti heten veszélyesebbek vagytok, mint gondoltam volna - nevettem el magamat. - Minden sminkesetek egy hatalmas ház teraszán végzi?
  -Eddig te voltál az első - veregette meg a vállam JB.
  -Hála nektek, megtanultam, hogy soha többet nem megyek ki a teraszra.
  -Nincs is terasz a kollégiumban - felelte Jackson, miközben kiterült a hatalmas ágyon. Hála neki, egyből ráirányult a figyelmem.
  -Hé te! TŰNÉS AZ ÁGYFELEMRŐL! - indultam meg felé, arckifejezése pedig hirtelen ijedté változott.

2 megjegyzés:

  1. Jujj*-*
    Jackson olyan köcsög:c
    De azért hamar kövit, mert meghalok😳😂:3
    Üdv, Lau:3

    VálaszTörlés
  2. Igen, úgy is lehet jellemezni xDD Köszönöm a kommented :)

    VálaszTörlés