2015. december 5., szombat

07:Chapter

Némán ücsörögtem a wc fedelén, gondolataim pedig azon jártak, hogy mi tévő legyek. Megijesztett annak tudata, hogy az a két ismeretlen lány célja az, hogy elveszítsem a munkámat. Ám a telefonom csörgése kizökkentett gondolataimból. Könnyes szemekkel néztem a kijelzőre, melyen Youngjae neve szerepelt. 
 -Szia - köszöntem szipogva, könnyeimet pedig a felsőm ujjával töröltem le.
 -Te sírsz? - hallottam aggódó hangját.
 -Nem, csak megfáztam egy kicsit.
 -Nyáron? Erre még visszatérünk majd. Merre vagy? 
 -Az ügynökségnél. Értem tudnál jönni, kérlek?
 -Mindjárt ott vagyok - tette le. Elindultam a táskámmal a kezemben, Youngjae pedig két perc után már az épület előtt várt rám. Az autó anyósülésén foglaltam helyet, aztán becsuktam az ajtót.
 -Mi történt? - fürkészett, de az ablak irányába fordítottam a fejemet.
 -Semmi.
 -Oké - válaszolta furcsán, majd beindította a motort. Látszott rajta, hogy nem hisz nekem, de tudta, hogy nem szeretnék róla beszélni, ezért nem firtatta tovább a dolgot. Némán bámultam ki az ablakon, majd szembetűnt, hogy egészen más irányba megyünk, mint kellene. Nem ismerem teljesen a várost, de az biztos, hogy nem erre van a kollégium. 
 -Hová megyünk? - kérdezősködtem.
 -A többiekhez.
 -Bővebben?
 -A kávézóba - nevette el magát. Zavartan sütöttem le szemeim, és vártam, hogy végre odaérjünk. A kávézó teljesen átlagos volt, teli hétköznapi emberekkel, ami kicsit megnyugvást okozott. A fiúk egy nagy népszerűségnek örvendő banda tagjai, mégse verték nagydobra, próbáltak hétköznapi emberként élni. Egyből megtaláltam őket az asztaluknál, mivel kezüket a magasba emelve integettek nekem. Helyet foglaltam Jr. mellett, majd leadtam a rendelésem a pincérnek, aki mosolyogva várta, hogy elmondjam mit szeretnék. A srácok vidáman beszélgettek a közeli eseményekről, aztán valamilyen filmről, amit igazán nem értettem, csak mosolyogva hallgattam, amiért ilyen lelkesen meséltek róla. A forrócsokimat egy idő után kihozták nekem, de ahelyett, hogy megittam volna, inkább csak a kanállal kevergettem, míg ki nem hűlt. Bambam furcsán méregetett engem, de gyorsan a többiekre szegeztem tekintetem, mintha rájuk figyelnék.
 -Srácok, én hazamegyek, nem érzem túl jól magamat - füllentettem.
 -Elkísérjelek? - pattant fel Youngjae, de megráztam a fejemet, jelezve, hogy nem szükséges. Elindultam a kollégium felé, de nem igen tudtam merre vagyok, csak kóvályogtam a magas épületek közt. Ha nem utasítottam volna el Youngjaet, most nem barangolnék lassan már fél órája. A fejemben kavarodtak a gondolatok a reggeli két lányról és arról, hogy fogalmam sincs merre vagyok. Mindkettő bosszantó volt, de ez ellen semmit sem tudtam tenni. Keményebben fogok dolgozni annak érdekében, hogy ne veszítsem el az állásom. A legjobb formádat kell hoznod, Bae Seo Ran! 

A Cheonggyecheon-folyó partján sétáltam. Egyedül ezt a helyet ismertem kisvárosi létemre, mivel mindig is ide szerettem volna ellátogatni. De valamiért most egyáltalán nem hozott lázba, pedig itt volt az alkalom, hogy végre jól megvizsgáljam e gyönyörű helyet. Keresztbe tett kezekkel haladtam előre a folyó partján, miközben hosszú hajam az arcomba lógott, amiért folyamatosan a földet pásztáztam. Nem nyújthattam gyönyörű látványt, de abban a pillanatban semmi sem tudott foglalkoztatni, csak az, hogy végre hazataláljak, és az ágyamba kuporodva végre magamban lehessek. Pillanatnyilag örültem is annak, hogy az elnök úr nem hozott információt az új lakhelyemről, mert a hét fiú társaságában biztonságban éreztem magamat. Teljesen belemerültem a gondolataimba, nem is vettem észre azt, hogy valaki éppen előttem áll. Fel is eszméltem, mikor nekiütköztem az illetőnek. Telefonja a hirtelen lökés miatt egyenesen a folyóba esett, majd szép lassan elsüllyedt a folyó vizében. Sápadtan nézett felé az illető, én pedig a szám elé emeltem a kezemet.

 -Most hozza is ki onnan! - förmedt rám egy szőke hajú srác, aki néhány évvel idősebb lehetett nálam. Megijedtem a hangereje miatt, ezért szó nélkül bemásztam a vízbe a telefon után. Kikerekedett szemekkel nézett rám, miközben a langyos vízben kerestem a tárgyat. - Ezt nem gondoltam komolyan.
 -Jókor szól - néztem rá szúrós szemekkel. Ruhám már teljesen átázott, így már semmi vesztenivalóm sem volt. Kerestem a telefont. Óvatosan lépkedtem, miközben lábammal motoszkáltam, hátha megtalálom a keresett tárgyat, de annak megtalálása helyett, egy nagyobb gödörbe léptem. Eddig a nyakamig ért a víz, de a gödör mélynek bizonyult, így még jobban ellepett.
 -Segítsen, nem tudok úszni! - csapkodtam a vizet rémültem, mivel megijedtem a süppedéstől. Unottan forgatta meg szemeit, majd látva, hogy teljesen komolyan mondtam, beugrott értem. Kisegített a hatalmas lyukból, lábával pedig beletúrta a homokot, nehogy valaki úgy járjon, mint én.
 -Veszek magának egy új telefont - dideregtem mellette.
 -Nem kell, majd az ügynökség vesz egy újat - vonta meg a vállát. Omo, ő is egy ügynökségben dolgozik? Lehet, hogy munkatársak vagyunk? - Most pedig kísérjen haza, ha már maga miatt vizes lett a ruhám.
 -Rendben - indultam el utána. Egész úton szórakozottan néztem, ahogyan ruhájából folyamatosan csurgott a víz. Az emberek furcsán méregettem minket az utcán, aminek meg is értettem az okát. Számat lebiggyesztettem, mikor utunk teljesen más irányba vezetett a JYP főépületétől. Ezek szerint egy másik vállalathoz tartottunk, de még mindig örültem annak, hogy mindketten egy szórakozóipari cég dolgozói voltunk.
 -Itt is lennénk - torpant meg egy hatalmas épület előtt. Sm Entertainment. Már hallottam róluk és a népszerű idoljaikról, de sosem voltam kíváncsi többre, mert már rég tudtam, hogy melyik ügynökséghez fogok menni. Persze csak azért, mert apa barátjának köszönhetően biztos állásra számíthattam. Lehet, hogy nem is kell aggódnom? Végül is az elnök úr jó kapcsolatot ápol a családommal, ezért nincs aggodalomra okom.
 -Akkor én megyek is - túrtam bele zavartan a hajamba.
 -Persze, vizes ruhával. Majd, ha adtam egy szárazat, elmehet.
 -Nincs szüksé-
 -Jöjjön már! - ragadta meg a csuklóm, és húzott magával az épületbe. Gyönyörködve forgolódtam a hatalmas helyiségben. Rengeteg ember volt jelen, a helyiségben pedig minden gazdag és modern volt. A fiú csak ment előre, kezével pedig próbálta takarni az arcát.
 -Miért takarja az arcát? - suttogtam neki értetlenül.
 -Mert nem akarom, hogy így lássanak a rajongóim - mutatott vizes ruhájára. Rajongók? Milyen rajongók? Basszus. Ő egy idol! Idegesen rágtam a szám szélét, és gyorsan követtem őt. Kellemetlenül éreztem magamat amiatt, hogy tönkretettem egy híres ember telefonját, aztán miattam még a drága ruhája is vizes lett. Még az öltözetét sem figyeltem meg eddig a pillanatig, csak az arcát, ami szokatlan volt, mivel az embereken mindig is a ruhát figyeltem először. Vajon mi ütött belém?

4 megjegyzés:

  1. De jo de jo de jo!!♥
    Iszonyatosan nagyon tetszik ez a story!♥
    Nagyon varom a folytatast!^^
    Fighting!^^♥

    VálaszTörlés
  2. Szia!^^
    Nos, itt is vagyok a véleménnyel. Előre mondom,én olyan típus vagyok, aki nem olvas el bármit. Belekezdek egy- egy fanfictionbe, de ha azt látom, hogy igénytelen a helyesírás, vagy sablon a történet, akkor abbahagyom. Sőt, kommentelni is csak oda szoktam, ami TÉNYLEG jó!
    (Nem vagyok én itt valami nagy fejes, nem a magam fényezése miatt írtam:) ).
    Úgy érzem, megérdemelesz egy szép, hosszú, pozitív olvasói véleményt.
    Maga a történet már az elején megfogott. Vagyis... az, hogy a főszereplő nem egy gimnazista kamasz, hanem egy dologozó, érett (valamennyire :D), felnőtt nő, aki a karrierjére főkuszál. Tetszenek a fiúk karakterei, az aggódásuk, a kedvességük, de a határozottságuk is, ami azért elég mélyen beléjük van ültetve. Érzem én, hogy Jackson meg fog puhulni, és nagyon jóban lesznek Seo Rannal^^.
    Kíváncsi vagyok, vagyok, hogy hogyan fogod kivitelezni a SuJu tagokkal való kapcsolatát. Mert ugye a szerződése úgy szól, hogy a fiúkkal nem lehet kapcsolatban. De Eunhyuk (azt hiszem ő az, akivel "találkozott"), nem a JYP- nál van ugye... hm. Vajon beleszövöd- e a cégek közti konfliktust, vagy elég lesz a szerelmi háromszög?
    Ahhh... sajnálom, ha nem túl értelmes a komment, de nagyon nagyon nagyon tetszik, és iszonyatosan várom a folytatást~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Először is hatalmas köszönet a szavaidért, sikerült feldobnod az estémet :D Másodszor pedig örülök annak, hogy tisztán átlátsz a cselekményeken és azok okán, így pedig az adott dolgokból tudsz következtetni a továbbiakra. Spoilerezni nem szeretnék, mert hát az senkinek sem lenne jó, ezért csak annyit mondok, hogy kezdesz jó felé kapizsgálni a szálakon. Még egyszer köszönöm, hogy írtál. ^^

      Törlés