14:Chapter

 -Nessy, Nessy! - rángatott meg Yugyeom. Megfordultam a másik oldalamra, jelezve, hogy aludni szeretnék még, de továbbra is folytatta eddigi cselekedetét. - Valaki itt van!

 -Hogy mi?! - pattantak ki szemeim. - Omo, mi van ha egy medve?! 

 -Te dilis, az ügynökségnél vagyunk!

 -Jaj, tényleg - nyomtam fejemet a párnába kínomban.
 -Nem merek kimenni. Mi van, ha valamelyik banda jött próbálni?

 -Majd én megnézem - kúsztam a kijárat felé, de visszarántott.

 -Tettessünk halottat! Az mindig beválik - nézett rám komoly arckifejezéssel, mire szó szerint kitört belőlem a nevetés. Úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna, és kihúztam a zipzárt. Mosolyom abban a pillanatban le is hervadt, mikor hirtelen Jr. arcával találtam magam szemben. Ijedten borultam vissza kuckónkba, és lábammal kezdtem el hadonászni felé.

 -Jézusom, Park Jin Young! A frászt hoztad rám! 

 -Jó reggelt neked is! - ugrott be közénk. Könyökét egyenesen a gyomromba döfte, hangos kiáltást kicsikarva belőlem. 

 -Te..meg...akarsz..ölni? - sziszegtem. Egy kis időbe telt, mire rájött, hogy mi is a bajom, de hamar megoldottam a helyzetet. Sietősen kikászálódtam a sátorból, nehogy bántódásom essen a továbbiakban. Jr. egyből ki is jött a sátorból, mikor kettesben maradt Yugyeommal. 

 -Nessy, tedd rendbe magad a kollégiumban, és négykor találkozzunk az épület előtt! - adta ki a parancsot a leader. 

 -Megyek is - bólintottam, azonban kénytelen voltam visszafordulni. - Milyen ruhába jöjjek? Ezt már kénytelen vagyok megkérdezni, mert fogalmam sincs arról, hogy egy színházba vagy egy erdőbe szeretnél vinni.

 -A lehető legelegánsabban. Ma egy különleges helyre viszlek - mosolygott rejtélyesen. Zavarba ejtve haladtam a kollégium felé, miközben végig azon járt az eszem, vajon hova megyünk ma. Színházba? Talán vacsorázni? Esetleg múzeumba? Sejtelmem sem volt arról, melyik is lesz végül, de még így is izgatottan siettem egyenest az ideiglenes otthonom felé. Gyors zuhany után megebédeltem, kihagyva a reggelit, ugyanis Yugyeommal délben hagytuk el a sátrat. Megmostam a fogamat, megszárítottam a hajamat, végül pedig a bőröndömben kezdtem el kotorászni, keresve legelegánsabb és legdrágább holmijaimat. Az iskolában eleget tanultam a divatról, és bármikor tudnék segíteni a tanácstalan embereken, viszont magamon képtelen voltam ebben a helyzetben. Kiterítettem négy ruhámat Mark ágyára, de egyszerűen nem tudtam döntésre jutni, csak bámultam őket egy szál törölközőbe burkolózva. Reménytelen helyzetem közepette eszembe jutott a megmentő ötlet, vagyis inkább a megmentő személy, Min Hye. Egyből fel is hívtam, ő pedig lelkesen végighallgatta segélykérésemet. Húsz perc elteltével már ketten ácsorogtunk a szoba közepén. Idő közben magamra kaptam egy melegítőt, amit a bőrönd legalján találtam. Ezt sürgősen el kell majd rejtenem Yugyeom elől, mielőtt meglátja. 

 -Szerintem a fehéret kellene felvenned - tanácsolta. - Így is nagyon vékony vagy, nem kéne még jobban kihangsúlyozni. 

 -Köszönöm, egy angyal vagy! - ugrottam a nyakába. Miután átöltöztem, a fürdőbe indultam, hogy megcsináljam sminkemet, de Min Hye megállított.

 -Hagyd, majd én megcsinálom! Ma csak annyit kell tenned, hogy szép leszel, és jól érzed magadat - mosolygott. - Mire van a barátnő, ha nem arra, hogy segítsen a másiknak a sürgős helyzetek esetén?

 -Hálás vagyok mindenért, Min Hye - hunytam le szemeimet, ő pedig egyből hozzálátott a munkához. Elég sok időbe telt ez a folyamat hisz próbált minél precízebb lenni, hogy a lehető legtökéletesebben fessek ma a megbeszélt találkozón. 

 -Olyan rég vártam már, hogy egy lányt végre gyönyörűvé varázsoljak! - kacagott. - Nekem csak tizenkét fiú jutott, akik utálják, ha sminkelik őket.

 -Gyönyörű vagy - nézett végig rajtam JB a megbeszélt helyen és időben. Egyre zavartabb kezdtem lenni, de ezt a zavartságot, csak fokozta a többi bandatag pillantása, akik most értek ki az ügynökség épületéből. Az indulás előtti egy percben annyi bókkal jutalmaztak meg, amennyit még életemben nem mondtak nekem összesen. Paradicsom vörös arccal sétáltam a fiúba karolva, miközben mindvégig a földet pásztáztam, nehogy észrevegye. Kezdetlegesen némán haladtunk egymás mellett, kínossá téve a helyzetet magassarkúm kopogása, amely betöltötte a csendet kettőnk közt, de megtörtem a csendet, később pedig már fesztelenül beszélgettünk mindenről, ami éppen az eszünkbe jutott. 

 -Omo, Jae Bum Oppa! - rohant elénk egy lány. Mindketten megtorpantunk, és lepillantottunk az ismeretlen személyre. Magassarkúmnak köszönhetően most az egyszer elég magasnak érezhettem magamat, és nem kellett felnéznem egyik fiúra sem. - Kérhetnék egy közös képet? 

 -Persze - bólintott. Kissé nyugtalan volt, mivel nem így tervezte ezt az egészet, de egy bólintással adtam tudtára, hogy nincs semmi baj, ez várható volt, hogy valaki felismeri, és emiatt egyáltalán nem haragudtam rá. Inkább büszkeséget éreztem.

 -Lefotóznál minket, kérlek? - nézett rám hatalmas szemekkel a lány, és telefonját szorongatta remegő kezei közt. 

 -Ühüm - vettem el a készüléket. A tokján a GOT7 egyik fotója díszelgett, és akaratlanul is mosolyogni kezdtem. - Készen is van.

 -Köszönöm a képet, Oppa! - hajolt meg előtte, majd előttem is, mire értetlenül meredtem rá. - És neked is, Oppa barátnője!

 -Mi csak.. - kezdtem bele a magyarázkodásba, de már el is rohant látókörünkből. 

 -Menjünk tovább - intett szórakozottan JB.

 -Oppa! - szólítottam meg elfojtott nevetéssel, mire szúrós szemekkel pislantott rám. - Mesélsz nekem Jackson húgáról?

 -Jackson húgáról?

 -Azt mondtam, nem?

 -De, de, csak.. - gondolkodott el. - Nézd, meg is jöttünk!

 -Ó, ez egy étterem! - csillantak meg szemeim. Nagyon éhes voltam már az utolsó étkezés óta, így rendkívül örültem annak, hogy vacsorázni hozott el.

 -De még hol! A teraszról le lehet látni teljes egészében a Cheonggyecheon folyóra! Ha gondolod, vacsora után sétálhatunk is egyet a parton. Benne vagy?

 -Még szép, hogy benne vagyok! Ez a második kedvenc helyem egész Koreában! 

 -Mi? A második?! - sápadt el. - Azt hittem az első. A kedvenc helyedre szerettelek volna elhozni. Aish, de hülye vagyok!

 -Ne! Ne aggódj! Az első kedvenc helyem a régi szülőhazámban van. Ott már rengetegszer jártam gyerekkoromban, szóval örülök, hogy ide hoztál!  

 -Tényleg?

 -Igen.

 -Akkor menjünk! - lelkesedett, és magával húzott az épületbe. Minden káprázatosan nézett ki, és kimondhatatlanul örültem annak, hogy ülőhelyünkről ráláttam kedvenc helyemre. Persze nem a kilátásért voltam oda ennyire, hanem JB figyelmességéért, ami sokkal többet jelentett számomra. Az asztalon egy hófehér virágcsokor várakozott egy bor kíséretével.

 -Ez az enyém? - pislantottam a csokorra.

 -Igen, remélem tetszenek - fürkészett. Úristen, virágok! Ez a nap lehetne ennél fantasztikusabb? Ha nem csipkedtem volna meg a lábamat az imént, most azt gondolnám, hogy egy álomban vagyok.  - Nessy? Jól vagy? Nincs meleged?

 -Mi..miért?

 -Hát, az arcod. Kicsit ki vagy pirulva.

 -Csak melegem van, de nem vészes. Ne foglalkozz vele - kezdtem el gyorsan legyezni magamat, de úgy éreztem egyre vörösebb árnyalatom lesz. Gyorsan terelni kezdtem a témát, nehogy feltűnjön neki. - Rendelünk?

 -Oh, igen - kapta el a fejét, és a pincért kezdte el keresni szemeivel. Kihasználtam az alkalmat, és egy tucatnyi púdert nyomtam arcomra, amíg nem figyelt. Így már kicsit felszabadultabban éreztem magamat, mint azelőtt. A pincér már is elindult felénk, mikor meglátta JB magasba lendített kezét. 

 -Mit parancsolnak? - hajolt meg a középkorú férfi. A velem szemben ülő személy épp megszólalt volna, de telefonja hirtelen felcsendült a kelleténél kissé hangosabban. Ez pont elég volt ahhoz, hogy az egész étterem felénk forduljon. Elnézést kért a pincértől, és kezével jelezte, hogy fáradjon el, majd felvette a telefont. Egy pillanatig kíváncsian hallgatta a másik fél mondandóját, de arckifejezése hirtelen elkomolyodott, ami megijesztett.

 -Nessy, mennünk kell! - ragadta meg a karomat, és húzott maga után. Rohanva haladtunk az utca felé, miközben próbáltam nem hanyatt vágódni a cipőmben. - Taxi! - nyújtotta kezét a felénk közeledő járműhöz. A kocsi megállt, és mindketten beszálltunk. Olyan hirtelen jött minden, hogy felfogni sem tudtam mi történik. 

 -Hová parancsolnak?

 -A Sung-Ae kórházba! Sürgősen! - rivallt rá a sofőrre JB.

 -Mi folyik itt? Mi ez az egész? - kérdeztem remegő hangon.

 -Jackson megsérült...